A fitoterápia a növényi részek és a belőlük előállított készítmények gyógyászati felhasználásával foglalkozik. Az orvoslás történeti fejlődése során a növények képezték a gyógyszeres kezelés alapját. Szerepük akkor kezdett megváltozni, mikor a XIX. század közepe táján a természetben nem létező anyagokat vezettek be a gyógyászatban. Ezek eleinte csak ritkán, alkalomszerűen használt anyagok voltak, pl. láz- és fájdalomcsillapításra súlyos esetekben, vagy amikor gyors megoldásra volt szükség. Maga a fitoterápia elnevezés is ebben az időszakban vezette be Henri Leclerc francia orvos.

A fitoterápiában használt szerek a gyógyszeres kezelés részének tekinthetőek. A növényi gyógyszerekkel szemben ugyanazok a követelmények, mint bármely egyéb készítménnyel szemben. Ugyanúgy kell ismerni az emberi szervezetre kifejtett hatását, ugyanolyan pontos dozírozást kell lehetővé tenni. A készítmény ajánlása is a gyógyszer felíráshoz hasonlóan a részletes kórismézésen alapul, a lehető legpontosabb oki vagy tüneti kezelést megcélozva. Mint lassan már 20 éve gyakorló háziorvos a diagnózis felállítása illetve a meglevő diagnózis figyelembe vétele után  megfelelő terápiás tervet készítek a páciens számára.  A fitoterapeuta a kikérdezés, vizsgálat után a kliense állapotán javító gyógynövény(ek) használatát írja elő. Igény szerint az aromaterápiás és az apiterápiás lehetőségeket is ajánlok betegeimnek. Ezekről a lehetőségekről bővebben tájékozódhat a későbbiekben.